Család és Gyermekjóléti Központ, Tatabánya

• Programajánlat

• 10. Alkalommal került megrendezésre a „Színjáték a szeretet nevében” című rendezvényünk. A város minden általános iskolájából képviseltették magukat a diákok, és mutathatták be tehetségüket. A fellépők fantasztikus hangulatot teremtettek, táncosok, versmondók, zenészek, színjátszók is szerepeltek. A folyosó galériájában az előző évek során fellépőkről készült képek és Godó Máté kerámiái voltak kiállítva.
  Az idén 10 éves rendezvényen szívet melengető hangulat volt. A fő téma a „szeretet”, amelyre minden évre új és új produkciók bemutatásával varázsolják el a résztvevők a közönséget.

• Ünnepi hangulat, gyermeki öröm

  A Mikulás idén sem feledkezett meg a Kertvárosi és a Füzes utcai Családsegítő gyermekeiről és a kedves felajánlók jóvoltából nem is érkezett üres kézzel! A kicsik verssel, énekszóval fogadták, a mosolyokból, csillogó szemekből pedig tudtuk, hogy ez a nap sokáig emlékezetes marad gyermekek számára.

  Az ünnepi hangulat, a közös élmények és az apró meglepetések mind hozzájárultak ahhoz, hogy meghitt, szeretetteljes perceket töltsünk együtt.

  Hálásan köszönjük minden támogatónknak, hogy segítettek örömet szerezni a gyermekeknek!
  

• Tök jó halloweeni mulatság és lámpás felvonulás a Füzes utcában2025. október 29-én került megrendezésre a TJ ESZI Család- és Gyermekjóléti Központ szervezésében a „Tök jó halloweeni mulatság és lámpás felvonulás” a Füzes utcai rózsaszín épületben.
  A délután tánccal, arcfestéssel és vidám zenével indult, ahol a gyermekek jelmezekbe öltözve mutatták meg kreativitásukat. Minden résztvevőt meleg teával, zsíros kenyérrel, apró meglepetésekkel és jókedvvel fogadtunk.
  Az este fénypontja a lámpás felvonulás volt, amely során kicsik és nagyok közösen, kis lámpásokkal járták be az utcát, egy igazi közösségi élményt teremtve.A program célja az volt, hogy a családok együtt, biztonságos és örömteli közegben élhessenek meg egy őszi ünnepet, erősítve a közösségi összetartozást.

• Látogatás az Operaházban

A Nemzeti Művelődési Intézet segítségével és a Petőfi Kulturális Program keretében támogatott jegyigénylési lehetőséggel a TJ ESZI Család és Gyermekjóléti Szolgálat kamaszcsoportja  és a kollégák gyermekei részt vehettek a Magyar Állami Operaház Szkikki 2.0 előadásán.Bár Puccini vígoperája olasz nyelven harsant fel a színpadon, az operaénekesek remek játéka – és a magyar felirat könnyű elérhetősége –  minden hallgató számára érthetővé tette a darab mondanivalóját.  Az előadás színes, vidám, a fiatalok mai világához közelálló elemeket tartalmazott, így teljesen érthető és befogadható volt a gyerekek számára.A csoportot Káfony Márta és Hetzlné Wicha Judit kísérte el Budapestre az előadásra, az élményekkel gazdag napra.

Szervezőink:

Vasalt utak – via ferrata Magyarországon

József Attila Könyvtár Tatabánya

Családsegítő Platán Tér„

• Mi van a hegyen túl?

Kezdhetném azzal, hogy kíváncsi gyerekek és fiatalok, akik sokszor nem tudják mit is akarnak valójában, csak szeretnék jól érezni magukat.
De vajon hogyan is kell jól érezni magukat? Úgy, hogy ne bántsanak másokat, hogy ne hozzák magukat kellemetlen helyzetbe, és még sorolhatnám hosszasan az okokat, hogy mennyi mindenre kellene odafigyelni még ahhoz, hogy jól érezzék magunkat. Ez a kérdés szerintem néha még a felnőtteknek is problémát okoz, nemhogy a gyerekeknek! A hozzám járó gyerekek kivétel nélkül vagy attól szenvednek, hogy a közösség ahová tartoznak elméletileg, nem fogadja be őket, vagy kilöki maguk közül, vagy ők nem akarnak oda tartozni. Ez rengeteg problémát hoz magával. Az egyéntől függően, lehet agresszív kitörések sorozata, lehet teljes elzárkózás mindentől és mindenkitől. Sajnos így lemondanak saját magukról is, az esélyről, hogy van egy olyan közösség és hely, olyan emberek, akik türelemmel, szeretettel, jó
hozzáállással, kreatív nyitottsággal szívesen töltenék velük az időt.
Művészetterapeutaként sok gyerekkel és fiatallal találkozom. Az egyéni és a csoportos foglalkozásokon sok elakadásra fény derül, ami komoly előrelépés a nehézségek megoldáskeresésében. A művészetterápia rengeteg lehetőséget ad a megoldáshoz. Óriási szerencse, hogy közel van a Turul hegy! A szabadban könnyebb beszélgetni,  mozgás felszabadít! A természet közelsége, a tér végtelensége, a közösség, aminek a részévé váltak a hosszú hónapok, évek során. Idővel meghozták azt a befogadó biztonságos közösséget, ahol önmaguk lehetnek, szégyen és félelem nélkül. Ez a csoport a Csobogó klub nevet viseli. Története hosszú évekkel ezelőtt kezdődött. Egy felszámolt iskola tagjainak kerestünk helyet, ahol folytathatjuk a közös munkát önmagunkon és a csoportunkon. A tagok értelmi fogyatékos, autista, magatartás és figyelem zavaros általános iskolás gyerekek és a szüleik voltak. A befogadó helyünk a tatabányai Család és Gyermekjóléti Központ volt 2003. július 18.-án. Ez a hely a mai napig a Csobogó klub törzshelye. Az évek múlásával a régi iskola négy tagja velünk maradt, azóta felnőttek. Közben sokan csatlakoztak hasonló problémákkal, néhányan megerősödtek, felnőttek, és más irányba sodorta őket az élet. Viszont, akik velünk maradtak, és akik csak rövidebb ideje járnak közénk részesei lehetnek egy nagyon különleges „ha egyszer kipróbáltad, nem ereszt” élménynek! Ez az élmény a Via ferrata! Néhány éve kíváncsiságból elmentünk a Vasalt Utak Egyesület nyílt napjára, ahol sok kedves ember segítette a bizonytalan lépteket. Nagyon fontos szerepet játszott az elköteleződésünkben az, hogy az egyesület tagjai nagyon kedvesen, türelmesen bántak a gyerekekkel és a fiatalokkal. Senkit nem hagytak magára, minden kérdésre türelmesen válaszoltak. Vigyáztak ránk, hogy biztos helyre tegyük a lábunkat a vasaltutas pályákon. Ez a kalandnap felkeltette a Csobogó klub tagjainak az érdeklődését. Innentől kezdve minden lehetőséggel éltünk, amivel lehetett. Tavaly nyár elején, az idei első mászásunk alkalmával, Kovács Tamás az egyesület vezetője, látván, hogy a gyerekek menyire élvezik a mászást, felajánlotta a lehetőséget, hogy rendszeresen, hetente mehetünk mászni! A 2023- as év második felét, egészen november végéig kihasználtuk és másztunk minden héten, ha volt rá lehetőségünk kétszer is mentünk! A lehetőség, amit kaptunk a perifériára szorult fiatalok számára hihetetlen pozitív változást hozott. Élvezték, hogy szabad mászni a szabályok betartásával. Megbíztak bennük, elhitték nekik, hogy végig tudnak menni a pályákon, anélkül, hogy bármi baj történne! Így minden alkalommal, lépésről lépésre egyre tudatosabban, egyre biztosabbak voltak a léptek. Megvárták türelmesen egymást, nem volt feszültség, mert várni kell egymásra! Türelmesen figyelték egymás lépteit, sőt volt idő megcsodálni a tájat, a növényeket, a madarakat, a gyíkokat. Vagyis észrevétlenül lelassultak és nem zavarta őket ez az állapot. Sőt, minden héten újra élték ezt az érzést. Észrevétlenül elfogadták önmagukat és társaikat olyanoknak, amilyenek valójában. Nem tartották kevésnek vagy unalmasnak az élményt, amit minden résztvevő maga választott magának. Velük másztam minden alkalommal, hétről hétre együtt erősödtünk, láttam a szemekben azt az elszántságot, hogy a nehezebb pályán ma jobban figyelek, ma jobban fog menni, mint egy hete. Képzeljétek el, sikerült nekik! Volt, akinek több alkalom kellett, mert nehezebben ment egy falra feljutnia de láttam, hogy mennyire igyekszik.

Megfontoltan, minden instrukciót betartva sikerült saját magát (a félelmét attól, hogy nem fog sikerülni) legyőzni! Minden alkalommal a megbeszélt időben megjelentek, nem volt kifogás a meleg miatt, a korai időpont miatt, vagy, hogy fel kell gyalogolni a hegyre. Lépésről lépésre haladtunk, türelmesen az egyszerűbb fokozatú pályától haladtunk előre. Ősszel már ott tartottunk, hogy egy komolyabb pályára is készen álltunk. Mindenki más, különböző életkorú gyerekek és fiatalok másztak, volt, aki nem tudott minden alkalommal eljönni, vagy lassabban ment a felzárkózás. Fantasztikus érzés volt látnom azt, hogy milyen bölcsen tudtak önkritikát gyakorolni, amikor arról beszéltünk, hogy ki milyen pályán tud már biztonsággal mászni. Nem kapkodtak, inkább maradtak még a gyengébb pályán, mert belátták, a nehezebbre még nem állnak készen.
Végtelen örömmel tölt el, hogy részese lehetek ennek a kitartásnak, összetartozásnak, türelemnek és kedvességnek.

Sopotnikné Percze Beáta

• November 12-én egy igazán különleges napot ünneplünk, amikor szívből köszöntjük mindazokat, akik nap mint nap fáradoznak a rászorulók megsegítésén. Legyen szó gyermekekről, felnőttekről, idősekről, fogyatékkal élőkről vagy hajléktalanokról, Önök azok, akiknek az elkötelezettsége és szeretete fényt hoz a legnehezebb időkben is.
• Ez a nap róluk szól – a szakemberekről, akik nem csupán munkát végeznek, hanem hivatást élnek meg. Az ő bátorságuk és empátiájuk példaértékű, és a lelki és fizikai kihívások, amelyekkel szembe kell nézniük, nem mindennapiak. A szociális munkás minden egyes nap a szívével dolgozik, és a legnagyobb ajándék, amit adhat, az emberi méltóság tisztelete.